2023. május 2. – Kedd

Evangélium

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amit Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30

Elmélkedés

Jézus a pásztor és a juhok képét alkalmazza önmagára, illetve azokra, akik hisznek benne. Szóba fogadják továbbá azok is, akik nem hisznek benne, nem el, hogy ő a Messiás, nem szívlelik meg tanítását.
Az idő és a helyszín pontos megjelölése János evangélista részéről tudatosan, jelképet kell látni benne. A jelenet télen, a jeruzsálemi templomban, Salamon oszlopcsarnokában játszódik. Mind időbelileg, mind térbelileg Jézus a határon áll. Még a régihez kapcsolódik, de már átlépni készül az újba. A tél a hitetlenség korszakát, az Istentől való elhidegülés idejét és az elutasítás megfagyott légkörét jelölti, amely után a megújulás tavasza következik. A megújulás idejét ő hozta el a világba. Helyileg, térbelileg ott áll a jeruzsálemi templomban, az ószövetségi idők legszentebb helyén, az istentisztelet helyén. Azon a helyen, ahol megkérdőjelezhetetlen a hagyományokhoz való ragaszkodás és mindennél előbbre valóbb a törvények tisztelete. Jézus már arra készül, hogy a kőfalak közé szorított vallásosságból kilépjen és felépítsen egy új, lelki templomot, egy új közösséget, amelynek tagjai a szeretet Istenében hisznek.
Kész vagyok-e belépni Jézus új világába, az Isten országába? Kész vagyok-e engedelmesen követni őt?