2023. november 14. – Kedd

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiket mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10

Elmélkedés

A tanítvány kötelessége a hűséges szolgálat Istennek, a hit megőrzése és Isten parancsainak teljesítése. Aki mindezt megteszi, nincs oka dicsekvésre, mert csak kötelességét teljesítette. Korunkban a kötelességek rovására sokszor túlzások a jogokat. A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a kötelességekről. A gyakorlatban még jobban felborul az egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, újra pedig megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri azokat.
Természetesen nem az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása ellen beszélünk, akik mindenkire érvényesek. A felnövekvő nemzedékeket nem elég megtanítani a jogaikra, hanem a kötelességük teljesítésére is nevelni kell őket.
Jézus nem uralkodni jött a világra, hanem az emberek üdvösségét szolgálni. A szolgálat lelkületét tőle tudja meg, aki igazán tanulja azt, hogy az embereket szolgálja magának Istennek végzünk szolgálatot. Nem rabszolgaságra vagy kényszermunkára hív minket, hanem arra, hogy teljes szabadsággal, a Szentlélekben megújulva és az üdvösség reményében Istennek szenteljük életünket. Isten szolgájának lenni nem megalázó, hanem éppen ellenkezőleg, kitüntetést jelent. Istenhez együttműködésünket kéri szándékainak megvalósítását. Ezt a szolgálatot csak teljesen alázatossággal lehet végezni. Tanuljuk meg Jézustól az alázatot és a szolgálatot!