2017. június 27. – Kedd, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Mt 22,34-40

Elmélkedés:

A törvénytudó, aki nem csak ismeri, hanem magyarázza és tanítja is a törvényeket, a főparancsról kérdezi Jézust. Azt akarja, hogy Jézus állítson fel valamiféle rangsort a törvények között és válassza ki a legfontosabbat. Jézus tovább megy csupán a legfőbb törvény kimondásánál, hiszen válaszában az is benne van, hogy a szeretet törvénye, nem csupán az első a sok száz törvény közül, hanem minden parancsnak ez az alapja, összegzése, lényege és középpontja. Értelmünknek és akaratunknak a szeretet megvalósítására kell törekedni mind az Isten, mind embertársaink irányában. 
Első pillanatban talán elcsodálkozunk azon, hogy a szeretet gyakorlását parancsba adja Jézus, amelyet kötelező megtenni. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a szeretetet csak szabadon tudja megvalósítani az ember, s erre senkit sem lehet erővel kényszeríteni. E két állítás közti ellentmondás csak látszólagos. Isten parancsba adja nekünk a szeretet törvényét, de ezt teljesíteni csak szabad akarattal tudjuk. 
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szeretet megvalósítása részünkről mindig Isten megelőző szeretetének a viszonzása. Isten szeretete Jézus Krisztus életében nyilvánult meg a leginkább. Ő nyilatkoztatta ki számunkra szavaival és tanításával, hogy az Atya szeret minket, és kereszthalálával mutatta meg a szeretet gyakorlati oldalát. A szeretet számunkra sem lehet csupán egy érzés, s nem maradhat elmélet, hanem a mindennapok tetteiben kell megnyilvánulnia.