2019. február 8. – Péntek

Evangélium

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. 
Mk 6,14-29

Elmélkedés

Jézus tevékenységének sorozatába Szent Márk evangélista kissé váratlanul illeszti be Keresztelő Szent János halálának leírását, amelyet a mai nap evangéliumában olvasunk. A részletet a tanítványok missziós útra küldése előzi meg, ez szerepelt tegnap, majd pedig holnap a tanítványok visszaérkezése fog következni. Úgy tűnik, hogy az evangélista a küldés és visszaérkezés közti időt szeretné kitölteni az esemény leírásával. 
Ha figyelembe vesszük ezt a tényt, akkor nagyon is tudatosnak tűnik, hogy éppen ezen a helyen szerepel a Keresztelő halála. Márk szándéka egyrészt az lehetett, hogy János sorsának bemutatásával előre jelezze Jézus sorsát, azaz hová vezet az emberi gonoszság és rosszindulat. Heródes nem csak hallomásból, hanem személyesen is ismerhette Jánost. Elismerte tekintélyét és bizonyára többször is meghallgathatta őt, s ezen alkalmakkor figyelmeztethette őt a Keresztelő a bűnére. Heródes tehát tisztában volt azzal, hogy Keresztelő János „igaz és szent ember”, ostoba esküje azonban János vesztét okozta. 
Emellett Márk evangélistának az is szándékában állhatott, hogy bemutassa a tanítvány sorsát. Aki Krisztus követségében jár, annak fel kell készülnie arra, hogy támadások fogják érni, elutasítják, bántalmazzák, sőt meg is ölhetik. 
Kész vagyok-e az igazság kimondására és a bűnösök szelíd figyelmeztetésére akkor is, ha ezért bántalmaznak?