2019. április 26. – Péntek

Evangélium

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak. 
Jn 21,1-14

Elmélkedés

Nem csak a két emmauszi tanítvány gondolta azt, hogy Jézus halálával véget ért az évekig tartó tanítványi élet és ideje visszatérni korábbi életformájukhoz, hanem Péter apostol is, aki halászni indul a mai evangéliumi rész szerint. Már három éve nem halászott. A sok földön járás után ingatag már számára a vízen himbálózó bárka. Emlékeinek homályába merül a jó széljárás. Karja kiesett már a háló biztos kivetésének gyakorlatából. Elszokott már keze a háló kemény húzásától. De nem tud mást tenni. Nem felejtette el egészen eredeti mesterségét, ezért halászbárkába száll, kievez a tengerre. Majd belejön ismét a halászatba. Innen, tenger mellől, a halászháló mellől hívta el az Úr egykor. Akkor azt mondta neki, hogy ezentúl emberhalász lesz, de Péter erre már alig emlékszik. Csodálatosak voltak az elmúlt évek számára, amíg a Mesterrel lehetett, de ennek emlékéből nem tud megélni. Halászni indult, mert úgy gondolja, hogy ehhez ért. Csak ehhez ért. Más teendője nincs már, minthogy élete végéig halászni jár. 
Emberi szempontból teljesen érthetőek Péter gondolatai. E gondolatokból ébreszti őt fel, indítja új irányba a csodálatos halfogás és a feltámadt Krisztussal való találkozás. Ilyen lelki fordulatot csak egy rendkívüli élmény eredményezhet. Apostoltársai vagy más tanítványok ezerszer is mondhatták volna neki, hogy felejtsd el a halászatot, mert másra hívott téged Krisztus, ő biztosan nem hallgatott volna rájuk. Egyedül a Feltámadottra hallgat, aki megérteti vele új feladatát, küldetését: legyen az Úr feltámadását hirdető emberhalász!