2019. július 19. – Péntek

Evangélium

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” 
Mt 12,1-8

Elmélkedés

A farizeusokat jól ismerjük az evangéliumokból. Ők azok, akik mindig valamilyen hibát keresnek Jézus szavaiban vagy cselekedeteiben, olykor pedig tanítványai magatartásában vélnek felfedezni valamilyen törvényszegést. A mai evangéliumban is egy ilyen esetről olvashatunk. A farizeusok megítélése szerint munkának minősül az, hogy útközben búzakalászokat tépnek le és a magokat megeszik, és mivel ez munka, ezért szombaton, a nyugalom napján tilos ilyet tenni, tehát Jézus tanítványai nem tartják meg a törvényt. 
Jézus válasza rávilágít a farizeusok téves gondolkodására. A kezdeti időben a szombati pihenőnapnak emberiességi oka volt. Az ember ne dolgozza halálra magát, hanem legalább minden hetedik napon pihenjen. És senki ne dolgoztasson másokat halálra, ezért a szombati pihenés a rabszolgákra is vonatkozott. A későbbi időkben a szombati pihenés vallási jellege kapott nagyobb hangsúlyt, azaz azért kell az embernek pihennie szombaton, mert így utánozza a teremtő Istent, aki munkája után a hetedik napon megpihent. Ezért ez a nap Isten számára fenntartott szent nap, amikor a közösség minden tagja részt vesz az istentiszteleten és tartózkodik a munkavégzéstől. A farizeusok figyelme inkább a tiltásokra irányult, mi az, amit nem szabad tenni szombaton, és a vallásos jelleg, azaz a szombat megszentelése, például az irgalmasság gyakorlásával, háttérbe szorult.