2016. november 11. – Péntek, Tours-i Szent Márton püspök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”

Mt 25,31-40

Elmélkedés:

A mai napon ünnepelt Szent Márton püspök személyében az irgalmasság szentjét tiszteljük. Az irgalmasságból és a felebarát iránti szeretetből olyan példát mutat ő mindenkinek, amelyet érdemes követnünk. Mert az irgalmasság nem a szegények megsegítésének hangoztatását jelenti, hanem konkrét cselekedeteket kíván. Ki kell lépnünk a szívtelenség falával körbevett zárt világból, és nagylelkűséget kell tanúsítanunk a rászorulók felé. Nem ismételgethetjük tovább, hogy mi is szegények vagyunk, segítségre van szükségünk és mások támogatására szorulunk, hanem meg kell feledkeznünk önmagunk gondjairól és hiányairól és nagylelkű szívvel kell sietnünk a szegények felé.
A mindenható Isten jónak látta, hogy próbára tegye az akkor még katona Mártont, ezért állította az útjába a szegény koldust. Szent Márton kiállta a próbát, a koldusban felismerte Krisztust és nem szalasztotta el a lehetőséget, hogy irgalmasságból jót tegyen vele. Bizonyára a mi életutunkon is Isten rendeléséből időről időre megjelennek a rászorulók, a szegények, a bajbajutottak, a nincstelenek. Ha megtagadva tőlük az irgalmasságot elmegyünk mellettük, a végső ítéleten újra láthatjuk arcukat, de akkor már csak magunkat vádolhatjuk mulasztásunk miatt.
Mindazért, amit másoknak adunk Krisztus iránti szeretetből, Istentől kapunk jutalmat a mennyországban.