2020. február 7. – Péntek

Evangélium

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés

A Jézus követéséről szóló tegnapi gondolatainkat ma folytassuk azzal, hogy milyen ára van a követésnek, a tanítványi életnek. Küldetésünk során persze sokszor gondolunk az Úr által ígért sokszoros, százszoros jutalomra, mert ez megerősít minket a tanúságtételben és új erőt ad szolgálatunkhoz. Márk evangélista sajátos módszerrel mutatja be, hogy a tanítványnak, aki kimondja az igazságot és kitart a hitben, annak milyen árat kell fizetnie. Keresztelő Szent János vértanúsága ugyanis éppen ezt szemlélteti. Az evangélista ennek részletes elbeszélésével megszakítja a cselekmények menetét, és a tanítványok misszióba küldése és visszaérkezése közé beiktatja ezt a történetet. A születésnapi tivornya féktelen és esztelen tombolásba fordul. A bosszúálló asszony kelepcébe csalja a jellemtelen, gyáva és erkölcstelen uralkodót, Heródes királyt, aki kivégezteti Keresztelő Jánost. János sorsát az útnak induló tanítványok jól ismerték, hiszen ez valamivel korábban történt, közvetlenül Jézus működésének kezdete előtt. A tanítványok biztosan lelkesen indultak útnak, hogy Mesterük megbízásából és a tőle kapott hatalom birtokában tanítsanak és gyógyítsanak, de lelkesedésüket kissé beárnyékolja annak tudata, hogy az igazságot határozottan kimondó János egy részegen ostoba esküt tevő király és vérszomjas felesége áldozatává vált.
Mindez nem tántorította el őket attól a küldetéstől, amit Jézustól kaptak. A sokszor jellemtelen világ tőlünk is áldozatot kíván.