2020. március 13. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

A gonosz szőlőmunkásokról szóló történetet olvassuk a mai evangéliumban. Bár a példabeszéd módszerét alkalmazza Jézus, mégis világos, hogy nem egy kitalált történetről van itt szó, hanem annak szereplői mind a múltban, mind a jövőben beazonosíthatóak. Ez nem csak a mi számunkra egyértelmű, hanem az egykori hallgatóság számára is az volt, ezért zárul így a történet: „a főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél.” Ők tehát azonosították magukat a gonosz munkásokkal, amit persze sértőnek tartottak, ezért akarják Jézust elfogni. A történet többi szereplője is könnyen beazonosítható. A szőlőskert ura maga az Isten. A munkások, akiknek bérbe adja a szőlőt, a választott nép. Szolgái, akiket időnként elküld népéhez, és akiket olykor bántalmaznak, máskor megölnek, a próféták. A fiú pedig, akit végül elküld hozzájuk Jézus, akit szintén megölnek.
E ponton kiderül számunkra, hogy miért olvassuk a nagyböjti időszakban ezt a történetet. Azért, mert előrevetíti Jézus halálát, amire nagypénteken fogunk emlékezni. A példabeszédben érdemes felfigyelnünk a munkások egészen ésszerűtlen gondolkodására, miszerint ha megölik a fiút, akkor övék lesz az örökség, a szőlőskert. Ésszerűtlen ez az elképzelés, hiszen megfeledkezik arról, hogy a gazda él és számon fogja kérni a gonoszok cselekedetét.
Ma gondolkozzak el azon, hogy cselekedeteimért Isten előtt felelősséggel tartozom.