2020. május 1. – Péntek, Szent József, a munkás

Evangélium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Szent József mai ünnepén Jézus názáreti fellépését idézi fel számunkra az evangélium. A názáretiek, akik a zsinagógai istentisztelet alkalmával hallgatják Jézus szavait, elcsodálkoznak bölcsességén és hatalmán. Kimondják, hogy mit tudnak, mit gondolnak Jézusról: ő az ácsnak, Józsefnek és Máriának a fia. Tudásuk csak felszínes és nem teljes. Az igaz, hogy Jézus Máriának a fia. Az is igaz, hogy József Máriának a férje. De nem tudják azt, hogy József nem Jézus vérszerinti apja, hanem Jézus a mennyei Atya Fia. Ezt a titkot Mária az angyali üdvözletkor, József pedig látomásból ismerte meg, de nem mondták el sem a názáretieknek, sem rokonságuknak, sem senki másnak.
Szent Józsefet a munkások védőszentjeként tiszteljük. Sokan azt képzelik, hogy a semmittevésből is meg lehet élni, ügyeskedéssel is pénzhez lehet jutni. A munka fárasztó, fáradsággal jár, legyen az szellemi vagy fizikai tevékenység. Ugyanakkor a munkának van értéke és van eredménye. Főként a becsülettel, tisztességgel végzett munkának. Munkánkkal megteremtjük és biztosítjuk családunk megélhetését és kifejezzük családtagjaink iránti szeretetünket. A lelkiismeretesen végzett munka további távlata, hogy a teremtő és gondviselő Isten felé vezeti az embert. Szent József egyszerű és csendes életpéldáját követve mindennapi feladataink és kötelességeink végzésével igyekezzünk Isten teremtő munkáját folytatni.