Napi evangélium

2016. december 30. – Péntek, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

A Szent Család képe Szomorú eset, amikor egy gyermek eltűnik. A szülők kétségbeesve keresik őt, majd a rendőrség is bekapcsolódik a keresésbe. Egyes esetekben előkerül az elveszett gyermek, más esetekben évek múltán sem ad életjelt magáról. Néha erőszakkal rabolnak el valakit, máskor maga a gyermek vagy a fiatal hagyja el szüleit, úgy érzi, mindenből elege lett. Régebbi időkben a villanyoszlopokra, hirdetőtáblákra és más feltűnő helyekre ragasztották ki az eltűnt személyek arcképét, bízván abban, hogy valaki felismeri őt és értesíti a szülőket. Újabban a televízióban, újságokban vagy az interneten is keresnek eltűnt személyeket. Valamikor a XX. század elején történt, hogy az amerikai nagyvárosban, New York-ban eltűnt egy fiatal lány, pontosabban egy családi vita után elhagyta a szüleit. Édesanyja és édesapja hiába várta vissza heteken és hónapokon keresztül, a lányuk nem jelentkezett, nem jött vissza. Ekkor többen tanácsolták nekik, hogy a lány arcképét függesszék ki mindenfelé a városban, hátha valaki felismeri és segíthet a szülőknek. A szülők napokig gondolkoztak az ötleten, aztán mégis máshogy döntöttek. Nem függesztették ki a lányuk arcképét, hanem elmentek egy fényképészhez másik két gyermekükkel együtt és készíttettek magukról egy képet. Ezt a családi képet, amelyről hiányzott eltűnt lányuk, aztán kiragasztották a városban sokfelé, azzal a mondattal, hogy továbbra is szeretik lányukat, hiányzik a családból. A lány, aki egyébként nem hagyta el a várost, lépten-nyomon találkozott csonka családjának képével és néhány nap múlva visszatért hozzájuk.
Az emberek Istentől való eltávolodását és korunk hitetlenségét látva úgy gondolom, hogy Isten újra és újra telerakja a világot a Szent Család képével. Azt szeretné, hogy térjünk vissza hozzá, éljünk vele, ezért szüntelenül keres minket. Isten kész a megbocsátásra és kész arra, hogy visszafogadjon minket szeretetébe. De nem a mi arcképünket teszi ki mindenfelé, nem a bűn miatt eltorzult arcunkkal akar szembesíteni minket, hanem más módon hív minket. Irántunk való végtelen szeretetére emlékeztet minket, arra, hogy helyünk van az ő közelében. Amikor ma, a Szent Család ünnepén, magunk elé képzeljük a kis Jézust, édesanyját, Máriát és nevelőapját, Szent Józsefet, akkor gondoljunk arra, hogy ebben a családban nekünk is helyünk van. A Szent Család otthona a mi otthonunk is, legyen az szegényes istálló Betlehemben, ideiglenes szálláshely az Egyiptomba való menekülés idején vagy egyszerű ház Názáret városában. A Szent Család sorsa a mi sorsunk is, legyen az boldog öröm a betlehemi barlangban, nyugtalan menekülés egy távoli országba vagy csendes munka a családi otthonban. Vegyük észre, hogy Isten teleragasztja a Szent Család képével városainkat és utcáinkat, mert hazavár minket!