2022. január 14. – Péntek

Evangélium

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz két témát dolgoz fel: Jézus csodatevő erejét és az ő bűnbocsátó hatalmát. A szentírástudósok szerint a béna meggyógyításának története eredetileg egy önálló csodaelbeszélés lehetett, amelyhez később hozzákapcsolódott a bűnök megbocsátásáról szóló tanítás. Ebben az esetben a fordulatot, az érdekességet az adja, hogy a testi gyógyulásról a lelki megtisztulásra helyeződik át a hangsúly. A csoda itt nem csupán Jézus szavának isteni hatalmát igazolja, hanem az Úr bűnbocsátó hatalmát is bizonyítja. A szemmel látható csoda, a gyógyulás jelzi, hogy egy másik csoda, egy szemmel láthatatlan csoda is történik, az ember megszabadul a bűneitől is.
A béna gyógyulásához szükség volt Jézus isteni hatalmára, továbbá négy ember hitére. Azokra gondoljunk, akik nem ismertek lehetetlent. Akik számára nem volt akadály a hatalmas tömeg. Akik még a tetőt is képesek voltak kibontani céljuk elérése érdekében. Akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a beteg, a béna Jézus elé kerüljön. Ez a négy ember hitt Jézusban, az ő isteni erejében, gyógyító hatalmában. A hit nem tétlenül várakozó és nem az adott élethelyzetbe beletörődő, hanem cselekvő és segítő. Ezt a hitet csak Jézus látja, ő ismeri fel. És ő az, aki meg is jutalmazza ezt a hitet. A hit jutalma a gyógyulás, a szabadulás, a megváltás.