2017. február 3. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Szent Márk evangélista következetesen jegyzi le Jézus útját, illetve az úton történt találkozásait, csodáit és tanításait. Most mégis egy kitérőt olvasunk a mai evangéliumban Keresztelő János elfogásával és kivégzésével kapcsolatban. Bár a jelenet nem illeszkedik az események sorába, annak beillesztése azonban nagyon is tudatos az evangélista részéről. Korábban részletesen bemutatta az előfutárnak, Keresztelő Jánosnak és a Messiásnak, Jézusnak a születése körüli csodás eseményeket. E párhuzamból megtudtuk, hogy János az Isten küldötte, Jézus pedig az Isten Fia. Amikor most bemutatásra kerül János halála és annak körülményei, akkor ezzel az evangélista mintegy előre jelzi Jézus sorsát is. A hitetlenségből és az előítéletekből fakadó elutasításra már korábban is láttunk példákat a jeruzsálemből érkező, Jézust az ördögökkel és gonosz lelkekkel való szövetkezéssel megvádoló írástudók vagy éppen a názáretiek részéről. Az elutasítás most még csak szóbeli formában jelentkezik, amely az idő előrehaladtával fokozódik és Jézus elfogásával, elítélésével és keresztre feszítésével végződik. 
Ha engedek a kísértéseknek, akkor könnyen eluralkodik bennem a rosszindulat, az irigység, a gyűlölet. De ha elutasítom azokat, akkor Isten kegyelme és szeretete fog bennem növekedni.