2022. május 20. – Péntek

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán Jézus parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr követői, tehát nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az ellenvetést, hogy parancsszóra aligha képes bárki szeretni embertársát.
A szeretettel kapcsolatban azonban észre kell vennünk, hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belső késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet.
Isten és az ember közti szeretetkapcsolatot Jézus barátságnak nevezi. „Ti barátaim vagytok” – mondja az evangélium szerint. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon én is akarom ezt a barátságot? Komolyan veszem az Úr barátságát? A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. Krisztussal való barátságunk a szeretet gyakorlására indít minket.