2022. június 24. – Péntek, Jézus szent szíve

Evangélium

Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Lk 15,3-7

Elmélkedés

A jó és a rossz, az életszentség és a bűn vonzásában élő ember sokszor megtapasztalja saját gyengeségét, sebezhetőségét. De a küzdelmet nem akarja feladni, mert a tét az üdvösségre vagy a kárhozatra jutás, ezért érzi személyes felelősségét örök sorsával kapcsolatban. És mit tesz Isten, aki látja az ember esendőségét? Ő nem hagy bennünket magunkra, mert látja, hogy nélküle elbuknánk és ezzel semmivé foszlana az a szándéka, hogy minden ember eljusson hozzá az örök üdvösségre. Isten segítsége az ember számára, mindannyiunk számára megmutatkozik Jézus Krisztus megváltó kereszthalálában és abban, hogy irgalmas Atyaként megbocsát nekünk, bűnös gyermekeinek. Nem utasít el bennünket, hanem megmentésünkre siet, ahogyan a pásztor elindul, hogy megkeresse az elveszett bárányt, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Ahogyan a pásztor számára valamennyi bárány fontos, ugyanúgy Isten számára is minden ember.
Jézus szent szívének ünnepe azt az üzenetet hirdeti, hogy Isten felelősséget érez irántunk, törődik velünk, a megmentésünkre siet. Elfelejti bűnös múltunkat, azaz megbocsát, és egyúttal elindít minket egy új úton, így lehetőséget kapunk, hogy a jövőben neki tetsző módon éljünk és neki engedelmeskedjünk. Isten szándéka az, hogy az örök életre jussunk. És mi az én szándékom? Milyen cél vezet engem életem során?