2017. június 2. – Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” 
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” 
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”

Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Jézus kérdésére Péter apostol háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt, aki ezt követően bízza rá az Egyház vezetését. A keresztény igehirdetők Péter háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésből, a kereszthordozásból, az emberi bántalmazások elviseléséből születik meg a keresztáldozat, mint Isten emberek felé irányuló szeretetének legnagyobb jele. Krisztus példája bátorít minket, hogy ne féljünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket, hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra. 
Péter apostol utódai, a római pápák minden korban szintén Jézus megbízásából, az ő helyetteseként, az ő nevében kormányozzák az Egyházat. Ugyanez elmondható a püspökökről az egyházmegye, valamint a papokról a plébánia szintjén. Krisztustól kapott lelkipásztori hatalmukat a rájuk bízott közösség építésére gyakorolják, mégpedig úgy, hogy elsősorban ne tekintélyükkel, hanem inkább jó példájukkal járnak élen. Az egyházi személyeknek szeretniük kell azt a Jézust, aki őket meghívta a szolgálati papságra, és szeretettel kell fordulniuk a hívek felé, akiknek vezetését Jézus bízta rájuk.