2019. július 10. – Szerda

Evangélium

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” 
Mt 10,1-7

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben arról olvasunk, hogy tanítványai közül Jézus kiválaszt tizenkettőt és megbízza őket Isten országának hirdetésével. Felmerül bennünk a kérdés, hogy honnan jött, honnan származott ez a gondolat? Az előzmények pontos választ adnak kérdésünkre. Jézus látja a megfáradt, de a tanítást hallgatni akaró embereket, s tudja, hogy mindenhová nem jut el személyesen. Így fejezte be szavait a tegnapi evangéliumban: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!” S bár ilyen kérés nem fogalmazódott meg az adott helyzetben a hallgatóság részéről, ő mégis teljesítette ezt a kimondatlan kérést, munkásokat, igehirdetőket, apostolokat választ és küld, hogy Isten országának örömhíre terjedjen. 
Máté evangélista név szerint sorolja fel a tizenkét kiválasztott személyt. Nevükön kívül e helyen semmi mást nem tudunk meg, csak annyit, hogy van köztük két testvérpár, egy vámos és egy személy, aki később az Úr árulója lesz. Nincs részletezve, hogy mely városból származnak, milyen családból jönnek és mi a foglalkozásuk. Minderről az evangéliumok más helyein is nagyon kevés információt találunk, mert nem ez a lényeges. Hanem az, hogy Jézushoz tartoznak, tőle kapnak küldetést és ahhoz hatalmat, valamint egy közösséget alkotnak. 
Az Egyház igehirdetőit, misszionáriusait és szolgálattevőit minden korban ugyanez jellemzi. Nem az ő személyük a lényeges, hanem hogy önmagukat átadják az Úrnak és elfogadják az ő megbízását. Nem magányos harcosok, hanem egy közösség tagjaként szolgálnak. Imádkozzunk azokért, akik korunkban Isten országának növekedéséért fáradoznak!