2016. november 16. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Lk 19,11-28

Elmélkedés:

Lukács evangélista írásában megfigyelhetjük, hogy Jézus Jeruzsálemhez közeledtével egyre több szó esik a végső időkről. Bizonyára egyre többen voltak olyanok, akik felismerték benne a Messiást és azt képzelték, hogy a fővárosba érve megvalósítja messiási uralmát. Jézus azonban nem uralkodni akar, hanem szolgálni.
A végső időkről azzal a szándékkal beszél, hogy felkészítse tanítványait és követőit a várakozásra. Küldetése befejeztével ő el fog távozni ebből a világból, de egyszer vissza fog térni. A példabeszéd értelme ennek fényében a következő: az előkelő ember Jézust jelképezi, aki távozik övéi köréből, de vissza fog egyszer térni. Visszatérésének idejét nem tudja senki. Távollétének idejére javait szolgáira bízza. Akik felelősen kamatoztatják azt, jutalomban részesülnek a visszatérés napján, akik viszont elmulasztották ezt, azok büntetést kapnak a számonkérés napján.
Érdekes kijelentés hangzik el a példabeszéd tanulságaként: „Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.” Aki saját lustasága miatt nem kezdett nyereséget hozó tevékenységbe, az elveszíti az Úr bizalmát, aki a jövőben nem fog semmit rábízni. Aki viszont szorgalmával és leleményességével bizonyítja rátermettségét, arra még többet lehet bízni.