2020. január 8. – Szerda

Evangélium

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
Mk 6,34-44

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás jelenete érdekes kifejezéssel kezdődik: Jézusnak „megesett a szíve az embereken” vagy miként más fordításokban szerepel „megszánta őket.” Ezt hallván első pillanatban talán valamiféle sajnálatra gondolunk, de másról van itt szó. A bibliai szóhasználatban ez valójában irgalmasságot, mégpedig Isten irgalmasságát jelenti. Az emberek iránti isteni irgalom és könyörület az, ami Jézust cselekvésre indítja. Először az igazság tanítására szomjazó népet tanítja, majd pedig jóllakatja az éhezőket. A mi Urunk nem áll meg a tehetetlen sajnálkozásnál, nem tartja megváltoztathatatlannak a helyzetet, hanem irgalmasságból cselekszik. A megoldást nem csak elméletben tudja, hanem rögtön fel is kínálja a jelenlévőknek, a rászorulóknak. Bár egyedül is cselekedhetne és végső soron a megoldás egyedül neki köszönhető, mégis megkívánja tanítványai közreműködését, segítségét is, amely az általa csodás módon megszaporított kenyerek kiosztásában mutatkozik meg.
A jelenet során az Úr irgalmassága mellett arra is érdemes felfigyelnünk, hogy Jézus másként tervezhette ezt a napot. Arra készült, hogy tanítványaival félrevonuljon, legalább egy napot velük töltsön, amikor váratlanul szembesül azzal, hogy mennyi ember kíváncsi rá, mennyien szomjaznak tanítására. Majd az idő múlásával látja azt is, hogy az embereknek nincs a pusztában elegendő élelmük. Az Úr nem menekül el a váratlan helyzetek elől, hanem hatékonyan segítséget ad. Soha ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk mások nyomorúságát, hanem igyekezzünk minden helyzetben segíteni!