2020. január 22. – Szerda

Evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés

A kalászszedés munkának, mégpedig szombaton tiltott munkának minősítése után egy csodatételről olvasunk a mai evangéliumban. Ebben az esetben már nem a tanítványok, hanem a Mester, Jézus tevékenysége a téma. És nem egy befejezett cselekvés ébreszti fel a farizeusokban a vádaskodás gondolatát, hanem Jézus várható cselekedete, tehát egy olyan dolog, amit még meg sem tett.
Érdekes, hogy Márk evangélista úgy jegyzi le az esetet, hogy közben a farizeusok meg sem szólalnak. Jézus jól ismeri törvényértelmezésüket, nincs szükség arra, hogy álláspontjukat ismertessék. Még akkor sem szólalnak meg, akkor is hallgatnak, amikor Jézus egy kérdést tesz fel nekik: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Hallgatnak, mert talán érzik a szívük mélyén, hogy a helyes válasz nem felel meg a hagyományaiknak. Hallgatnak, mert a legszívesebben helyeselnék a gyógyítást, de ez nem felel meg a törvényi előírásaiknak.
Ami a hallgatásuk után következik, egy kicsit megmosolyogtat minket. Mintha Jézus borsot akarna törni a farizeusok orra alá azzal, hogy nem tesz semmit, hanem csak szavával parancsol. Nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem érinti meg a beteg testrészt, a béna kart. Más csodáknál szinte mindig van egy érintése, egy mozdulata. Most csak beszél. Ennyit mond a betegnek: „Nyújtsd ki a kezedet!” És most magunk előtt látjuk a mosolyát, ahogyan a farizeusokra néz: Hát most ezt a rövidke mondatot próbáljátok meg munkának minősíteni! Ti akartok engem megakadályozni abban, hogy jót tegyek valakivel?