2020. április 8. – Nagyszerda

Evangélium

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25

Elmélkedés

A mai evangéliumi rész azzal kezdődik, hogy Júdás megegyezett a főpapokkal harminc ezüstben, mint az árulás díjában. Ez mindössze néhány nappal az utolsó vacsora előtt történhetett. Nem valószínű, hogy a titkos egyezség ugyanazon a napon történt, mint maga az árulás, azaz az utolsó vacsora napján. Tervéről, árulásáról nem tud a többi apostol, akikkel együtt ő is belép az utolsó vacsora termébe azon az estén. Ő majd egyedül fog kilépni onnan, szívében a legsötétebb szándékkal. A többi apostol Jézussal együtt megy majd ki zsoltárokat imádkozva az Olajfák hegyére. Itt fog majd találkozni az áruló és Jézus, itt fog kiderülni az apostolok számára társuk szörnyű szándéka. Mi volt az ő árulásának oka? Egyesek szerint csalódottság állhatott a háttérben. Nem úgy képzelte el Isten országát, ahogyan azt Jézus megvalósította. A Messiásról alkotott elképzeléseit nem találta meg Jézusban. Mások szerint inkább a pénzsóvárság hajtotta. Ismerős az olyan jellemű ember, aki egy kis pénzért bármire képes, s akinek harminc ezüst értékesebb, mint a saját becsülete, tisztessége. A gonoszság titka titok marad számunkra.
Az árulás, Jézus elfogása után elkezdődik az Úr szenvedéstörténete. A következő napok eseményeit úgy tudom megérteni, ha gondolatban leülök én is az utolsó vacsora termében, majd pedig kimegyek az Olajfák hegyére az apostolokkal virrasztani. Utána elkísérem Jézust a keresztúton, vele vagyok a szenvedés óráiban és a Golgotán halála pillanatában. Aztán pedig csendben várom a harmadik nap eseményét.