2020. május 13. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés

Az előző részekben arról olvastunk az evangéliumban, hogy Jézus az utolsó vacsorán szolgálatra tanította övéit, majd pedig megígérte számukra a Szentlelket és a békesség ajándékát, valamint azt, hogy távozása után is velük marad.
A mai résszel beszédének új szakasza kezdődik el. A szőlőtő és a szőlővessző viszonyával, egymáshoz kapcsolódásával írja le azt, hogy mit jelent vele kapcsolatban lenni. Jézus a szőlőtő és mi vagyunk a szőlővesszők. Itt egy élő kapcsolatról van szó és nem tárgyak élettelen kapcsolódásáról. A virágcseréphez hozzátartozik az alátét, a fazékhoz a fedő, a szerszámokhoz a tárolásukra szolgáló doboz. De ezek mind élettelen kapcsolatok. Jézus viszont élő kapcsolatról beszél, a szőlőtő és a vesszők kapcsolatáról, a víz, az energia, a tápanyagok, az élethez szükséges dolgok áramlásáról. Olyan kapcsolatról, amely növekedéssel jár, a növekedés a célja. Olyan kapcsolatról, amelynek eredménye lesz, gyümölcsöt érlel. A szőlővessző a szőlőtőből nyeri az életet. Mi pedig Istenből nyerünk erőt, kegyelmet az élethez, a lelki növekedéshez. Olyan erőt és kegyelmet, amely gyümölcsöt érlel, és ez nem más, mint a mi szeretetünk.
Jézus hasonlata megvilágítja azt is, hogy Isten nélkül megszűnik az életünk, elszáradunk, tűzre vetnek minket és megsemmisülünk. Nem függetleníthetjük magunkat Istentől. Magát az életet és mindazt, ami életünkhöz és növekedésünkhöz szükséges, azt tőle kapjuk.