2020. október 14. – Szerda

Evangélium

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
Lk 11,42-46

Elmélkedés

Jézus szánalommal és értetlenséggel beszél a farizeusokról, akiknek az volna a feladata, hogy Isten törvényeinek útján vezessék az embereket, de helytelen törvényértelmezéseikkel tulajdonképpen akadályokat építenek erre az útra. Az írástudók egész életüket a mózesi törvények tanulmányozására szentelték. Jogi szakértőknek és vallási tekintélynek tartották magukat. Elfogadható volna ez, ha komoly vallási lelkületről tanúskodna viselkedésük. Jézus számára nevetséges és felesleges cselekedet, ha valaki a legkisebb mennyiségű fűszernövényből is meg akarja fizetni a tizedet, miközben ennél lényegesebb törvényi kötelezettségéről vagy az irgalmasság gyakorlásáról megfeledkezik.
A törvények alapja az igazságosság és a szeretet. Az igazságosság, amely meghatározza embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat, valamint a szeretet, amelyet tanúsítanunk kell Isten iránt, aki előbb szeretett minket, és mi viszonozzuk szeretetét. Ne szalasszuk el a lehetőséget a testvéri szeretet kimutatásában, mert ennek elmulasztása bűnnek minősül.
A vallási életben mindig megvan az a kísértés, hogy megelégedjünk bizonyos külső cselekedetekkel. Ez a kísértés nehezen észrevehető és nem könnyű ellene küzdeni. A vallásosság hamar kiüresedik, elveszíti lelki tartalmát, ha valaki csak a törvényi előírások megtartására törekszik, mert ilyenkor a kötelességteljesítés szintjére csökken nála a vallásgyakorlat. A törvények mögött mindig Isten akaratát keressük!