Napi evangélium

2017. január 25. – Szerda, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.

Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Pál apostol életének nagy fordulatára, a megtérésére emlékezünk a mai ünnepen. Azzal a szándékkal indult útnak Jeruzsálemből Damaszkusz városába, hogy ott elfogja az új vallás képviselőit, a keresztényeket. Az úton azonban Krisztus jelent meg neki egy látomásban, s e találkozásnak köszönhetően egészen új irányt vett Pál élete. Ettől kezdve ő is annak a vallásnak a követője és lelkes hirdetője lett, amelyet korábban elítélt és károsnak tartott. 
Még a látványos damaszkuszi jelenetnél is izgalmasabb a Pál lelkében végbemenő változás. A zsidó vallásosság szerint az ember a törvénynek köszönhetően juthat el az üdvösségre. Isten éppen azzal a szándékkal adta a választott nép számára Mózes idejében a törvényt, hogy ezzel jelölje ki az üdvösség útját. A zsidó gondolkodás szerint egyedül a törvény, pontosabban annak megtartása üdvözítheti az embert. Pál is ezt a nézetet vallotta, hiszen zsidó származású volt, sőt, a vallásosság tekintetében a legszigorúbb irányzathoz, a farizeusokhoz tartozott. Az első keresztények közül talán sokakban nem is tudatosult, hogy amikor Jézust messiásnak és üdvözítőnek vallják, akkor szembekerülnek a zsidó vallásosság egyik alaptételével. Pál viszont megtérése pillanatától kezdve látta ezt az ellentmondást. Jól tudja, hogy vagy a törvény üdvözíti az embert vagy a messiásnak tartott Jézus Krisztus. Ennek felismerése választás elé állította Pált, s amikor ő a krisztusi hit mellett döntött, akkor ez egyúttal azt is jelentette, hogy elutasítja az ószövetségi törvényt, amit eddig üdvözítőnek tartott. Mindezek ismeretében könnyen megérthetjük Pál apostol lelkesedését. Korábban azért törekedett nagy buzgósággal a törvény lehető legpontosabb teljesítésére, mert úgy vélte, hogy ez adja az üdvösséget. Ha viszont nem a törvény, hanem Jézus Krisztus az üdvözítő, akkor az Urat kell követnie, mégpedig a legnagyobb buzgósággal! Korábban a törvény tanulmányozására tette fel életét, hogy azt minél tökéletesebben tudja megtartani. Ha viszont Jézus Krisztus az üdvözítő, akkor neki kell adni egész életét. 
Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az egyedüli üdvözítő. Vezess engem az üdvösségre!