2017. február 15. – Szerda

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”

Mk 8,22-26

Elmélkedés:

Jézus újabb csodájának helyszíne a Galileai-tenger vagy más néven a Genezáreti-tó északi partján fekvő település, Betszaida. Korábban gyógyított már meg béna embert, űzött ki ördögöket, visszaadta az érthető beszéd és a hallás képességét a dadogva beszélő süketnek, most pedig egy vak embert ajándékoz meg a látás képességével. Betegsége miatt az illető képtelen arra, hogy önmaga menjen Jézushoz, minden bizonnyal családtagjai vagy ismerősei vezetik a faluba érkező Jézushoz. Tudhatnak tehát Jézus csodákra képes isteni erejéről, s arról is lehet ismeretük, hogy a legtöbb esetben érintése által történnek a gyógyulások. Érdekes, hogy nem mondják meg pontosan, hogy mit kérnek, mit várnak Jézustól, de ez szükségtelen is a betegség, a vakság természete miatt, hiszen Jézus rögtön láthatja, hogy milyen baja van a hozzá vezetett személynek. Azt kérik csupán, hogy Jézus érintse meg a vakot, s ez a kérésük nyilvánvalóan Jézus isteni képességébe vetett hitük jele. 
Jézus ez esetben sem akar cselekedni a nagy nyilvánosság előtt, ezért a falun kívülre vezeti a vakot és ott gyógyítja meg. Maga a gyógyítás nem egyetlen pillanat alatt, hanem két fázisban történik, először csak homályosan, majd tisztán kezdett látni a szemevilágát visszanyerő ember, amely a hitre jutás fokozatosságára utalhat. 
Uram, Jézus, nyisd meg szememet, hogy felismerjelek téged, az Isten Fiát!