2022. október 19. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48

Elmélkedés

Már gyermekkorunktól fogva hozzászoktunk ahhoz, hogy valaki számon kéri tőlünk kötelességünk teljesítését, és felelősségre von, ha valamit nem tettünk meg, illetve rosszul tettünk. Szüleink és nevelőink bizonyára a jutalmazásról, a dicséretről sem feledkeztek meg, ha valamit időben, jól megtettünk. A gimnazisták és az egyetemisták jól tudják, hogy a számonkérés idejének közeledése milyen lelki terhet jelent, főként akkor, ha valamilyen mulasztás terheli a lelket. Mások nyugodt lelkiismerettel várják a megmérettetés napját saját felkészültségükben bízva.
A végső időkben Isten is számon kéri tőlünk, hogy mit tettünk földi életünk során. Egyesek rettegnek ettől a naptól, mert mulasztásaik vannak, mások viszont mindig készen állnak a találkozásra. Az egyik embert inkább a felelősségre vonástól és büntetéstől való félelem kényszeríti kötelességei teljesítésére, a másikat az Isten iránti szeretet. Az utóbbi könnyebb.
A szolgának is megvan a maga felelőssége. Hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz, mert akire sokat bíztak, attól többet is kérnek számon. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy közreműködjünk szándékainak megvalósulásában a világban és az Egyházban. Isten szolgáiként a szenvedéseken és a próbatételeken keresztül juthatunk a mennyország dicsőségébe.