2023. április 26. – Szerda

Evangélium

Kafarnaumban így tanította Jézust a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az akarata, hogy semmit el ne vegyek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás utáni beszédében Jézus ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”
Az örök élethez nem elegendő megismerni őt, hanem szükséges az is, hogy vele éljünk, belőle táplálkozzunk. Az üdvösség azoknak lesz osztályrésze, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten fia és a mennyei Atya küldötte. Az üdvösség azé, aki hittel vallja, hogy az Oltáriszentségben valóságosan jelen van az Úr Jézus, és rendszeresen azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy az Úr testével táplálja lelkét. Valah magamszorhoz veszem az ő testét a szentáldozásban, kifejezem a vele való egységemet, hanem jelenvalóvá válik az Egyházzal való egységem is, hogy vállalom a mindazokkal, akik Krisztus testével táplálkoznak.
Ezt követően Jézus a benne hívőkről és a hitetlenekről beszél. Jézus megismerése ugyan minden ember számára megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz Jézusban, s aki az ő testével táplálkozik. Az Oltáriszentség titok marad emberi értelmünk számára, de talán nem is megértünk, hogy miként válik jelenvalóvá Krisztus az átváltoztatott kenyérben, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk e kenyeret