2017. április 5. – Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?” 
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” 
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.” Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”

Jn 8,31-42

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” A jelenlévők nem értik szavait, nem értik, hogy milyen szolgaságról beszél. Ők csak arra a zsidó meggyőződésre tudnak gondolni a szolgasággal kapcsolatban, hogy Isten választott népe nem lehet senkinek, egyetlen más népnek sem a szolgája. A történelem persze erre több alkalommal rácáfolt, kénytelenek voltak eltűrni más népek fennhatóságát, Jézus korában például a rómaiakét. Az Úr viszont a bűnös életet nevezi szolgaságnak, rabságnak, ami méltatlan az emberhez. 
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy megszabadítson minket a bűntől, kiszabadítson a bűn szolgaságából. Ő szabadságra hív minket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk. Általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani