2024. január 3. – Szerda

Evangélium

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jött, és azért keresztelek Izraelt, hogy megismertessem őtben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy mondta kereszteljek, az nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Máté, Márk és Lukács evangéliumában megtaláljuk Jézus megkeresztelkedését, János evangélista viszont magát az eseményt nem említi meg. Az ő művében Keresztelő János külső szemlélője annak, hogy Jézusra leszáll galamb alakjában a Szentlélek. Mivel ez a leírás másikan megfelelen annak, amit a három evangélium olvasunk a megkeresztelkedéssel kapcsolatban, ezért jogosan gondoljuk, hogy ekkor hangozhatott el Keresztelő János tanúságtétele, amit a mai részben olvasunk.
Érdemes felfigyeln arra, hogy milyen változásunk volt János életében a Jézussal való találkozás. Eddig az volt a küldetése, hogy bűnbánatot hirdessen az embereknek és felkészítse a népet a Megváltó érkezésére. Ezt a küldetést kapta Istentől, ennek szentelte életét. Most felismeri Jézus személyében a Megváltót, tehát megértette, hogy amiről eddig beszélt, az történt. Mostantól tehát rámutat Jézusra és hozzá irányítja az embereket.
Küldetésében ez a fordulat abból fakad, hogy lelke mélyén meg van győződve arról, hogy Jézus a Megváltó, az Isten Báránya. Az Úr előhírnökének példája azt üzeni nekünk, hogy hallgassunk a lelkünk mélyén megszólaló hangra, mert Isten így a negatív üzenetet. Ha hallgatunk erre a hangra és igazságként fogadjuk el, akkor ez vált életünk és Jézusról szóló tanúságtételünk forrásává.