2024. január 24. – Szerda

Evangélium

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kicsit beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Németly mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol kérték tőletek, mi a példabeszéd értelme, így válaszol nekik: „Ti megtudjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek , és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
Mk 4,1-20

Elmélkedés

A magvetőről szóló példázat Jézus első nagy beszéde Márk evangéliumában. Jézus igehirdetésének legjellegzetesebb formája a példabeszéd. Bizonyára azért használjon szívesen példázatokat mondanivalója szemléltetésére, mert ezek ragadták meg a legjobban a hallgatóságot. Nem elvont, esetleg egyesek számára korlátozottan érthető fogalmakkal közvetített üzenetet, hanem a mindennapi életből vett képekkel, példákkal, történetekkel.
Régen is és napjainkban is nagy a kísértés, hogy a különféle tudományok képviselői olyan szaknyelvet dolgoznak ki, amelyet csak ők értenek, de a kívülállók nem. Legyünk őszinték: a hittudomány sem kivétel. Az igehirdetők olykor úgy beszélnek a vallási kérdésekről, hogy a hallgatóság hamar elveszti a fonalat. Jézus tanítási módszerének alapja az egyszerűség és a közérthetőség. Olyan képeket használnak, amelyekkel az emberek mindennapi életük során rendszeresen találkoznak, ezért első hallásra ismerősöknek. Így már sokkal könnyebb átadni, közvetíteni az üzenetet, azt az igazságot, amely segítségükre lehet életükhöz.
Jézus példabeszédeit olvasva hiába keresünk rejtett, titkos üzeneteket, mert nem ilyenek közlése volt a célja. Egyszerűen csak képzeljük magunkat a szereplők helyébe, s rögtön feltárulunk Jézus hozzánk szóló üzenete.