2017. június 21. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés:

A régi és az új törvény szembeállítása után Jézus új témát kezd a hegyi beszédben, amely azt mutatja be, hogy az ember miként tudja megújítani vallási életét. E tanácsok esetében is ugyanolyan határozott, mint amilyen magabiztossággal megfogalmazta korábban az ő új törvényeit. 
Ennek megfelelően a vallási élet három alappillérét említi a mai evangéliumban: a másoknak tett jócselekedeteket, az imádkozást és a böjtölést. Kijelentéseivel helyteleníti a korabeli gyakorlatot és bírálatot fogalmaz meg azokkal szemben, akiknek hivatása volna a törvények helyes értelmezése és saját példájukkal kellene példát mutatniuk a nép számára. Úgy látja, hogy a farizeusok és írástudók vallásgyakorlata eltávolodott a helyes iránytól, hiszen vallási cselekedeteikkel nem Isten tetszését keresik, hanem inkább az emberek elismerését kívánják elérni. Emiatt vallásosságuk hamis, képmutató. 
Jézus azt szeretné, hogy tanítványai valóban Istennek éljenek, Isten iránti szeretetükről tegyenek tanúságot és cselekedeteikkel Istent akarják megdicsőíteni. Szavaiból megértjük, hogy a keresztény tanúságtétel és annak gyümölcsei a fontosak, nem pedig a tanúságtevő személye. Ha az úgynevezett tanúságtételem rólam szól, akkor rossz úton járok, mert nem magamról vagy az én személyes vallásosságomról kell szólnia, hanem mindig Istenről.