2017. július 26. - Szerda

   Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján.
   Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott
   állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme,
   kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett.
   Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé
   esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt
   mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert
   nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor
   nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe
   hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik
   hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra,
   hallja meg!"
   Mt 13,1-9
   Elmélkedés:
   A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az
   Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései,
   példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész
   életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat
   olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett
   beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és
   beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet
   hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek
   köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház
   ezt a magvetést folytatja.
   Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ
   attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása.
   Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie
   kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen
   történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek
   megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg
   lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél,
   amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik
   lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem
   sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz
   körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek
   vagyunk bőséges termést hozni.