2017. augusztus 9. - Szerda, a keresztről nevezett Szent Teréz
   Benedikta (Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje

   Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Amint engem szeret az Atya, úgy
   szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
   megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
   megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
   azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
   ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást,
   amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál,
   mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha
   megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé
   szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
   mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul
   adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak
   titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok:
   maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja
   nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"
   Jn 15,9-17
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi rész annak a beszédnek a folytatása, amelyben Jézus a
   szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolatához hasonlítja azt a szeretetteljes
   viszonyt, ami közte és tanítványai között fennáll. Csak Jézushoz
   kapcsolódva tudunk megmaradni az ő szeretetében, s csak belőle
   táplálkozva tudjuk teremni a szeretet gyümölcseit.
   Jézus lát meg bennünket először, ő szólít meg bennünket, ő választ ki
   minket, ő hív meg bennünket, tőle indul a szeretet. Erre a hívásra és
   erre a szeretetre válaszolunk, amikor viszonozzuk szeretetét. Jézus az
   igazi szőlőtő és ő az igazi szeretet forrása. Néha azt tapasztaljuk,
   hogy egyesek színlelik vagy hazudják a szeretetet, s emiatt sokak
   bizalma megrendül, hogy létezik-e egyáltalán igazi szeretet. Igen,
   létezik. Jézus szeretete igazi, önzés nélküli, feltétel nélküli
   szeretet. Gondoljunk arra, hogy az emberek iránti szeretetből vállalta
   a szenvedést és élete feláldozását. Az Úr keresztáldozata ugyanakkor a
   mennyei Atya emberek iránti szeretetének is a megnyilvánulása. Az Atya
   odaadta értünk a Fiát és elfogadta a Fiú áldozatát. A kereszten
   elválaszthatatlanul összekapcsolódik az Atya szeretete és a Fiú
   szeretete irántunk. A szeretet titkának megértéséhez a kereszt titka
   vezet el minket. Az igazi szeretetet Istentől tanulhatjuk meg.