2017. október 4. - Szerda

   Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
   elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
   útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek, bárhová mégy." Jézus így
   válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
   Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
   Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt:
   "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a
   holtakra, hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj,
   és hirdesd az Isten országát."
   Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek téged, de engedd meg,
   hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: "Aki kezét
   az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten
   országára."
   Lk 9,57-62
   Elmélkedés:
   Három sikertelen kísérletről olvastunk az evangéliumban. Két ember
   önként jelentkezik, hogy Jézus követője lesz, egy harmadikat pedig az
   Úr szólít meg. Mindhármuk valami miatt alkalmatlan arra, hogy Jézus
   tanítványa legyen. Az első jelentkező bizonyára egy kiszámíthatóbb és
   biztonságosabb életre vágyott, amit Jézus nem tudott volna sem neki,
   sem bárki másnak biztosítani, hiszen az ő tanítványának késznek kell
   lennie a mindenkori alkalmazkodásra és a nehézségek elviselésére.
   A második személy esetében Jézus nem egy kegyeleti cselekedettel
   szemben foglal állást, hanem az általános értelmezés szerint inkább a
   lelki halottak feladata a fizikai halottak eltemetése. Akit Jézus
   meghív, annak fel kell adnia emberi terveit, hogy Isten útján
   járhasson. A harmadik ember példája pedig azt mutatja, hogy a
   tanítványoknak a jövő felé kell fordulniuk, hogy minden erejükkel a
   Jézustól kapott küldetés teljesítésére koncentráljanak.
   A tanítvány ugyanis, aki életét egészen Krisztus követésére szenteli,
   nem azzal törődik, hogy éppen hol fog aludni, de nem is azzal, hogy
   eltemesse a halottakat vagy a múltat, s nem a szeretteitől való
   elbúcsúzás a gondja. A tanítvány egyedül mesterére figyel, aki mellett
   elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle
   hirtelen intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus
   követésére. Kész vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus?