2017. november 8. - Szerda

   Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk
   fordult, és így szólt: "Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem
   lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így
   követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot
   akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket,
   hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az
   építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni
   kezdi: "Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni." Vagy,
   ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot
   vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki
   húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még
   messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le
   mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom."
   Lk 14,25-33
   Elmélkedés:
   A középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok
   katedrálisainak építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány
   miatt abbamaradt. Általában a tornyok szoktak lemaradni ezekről a
   templomokról. A csonkaság napjainkra az épületek jellegzetes
   ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos megjegyzést
   kaphattak az építtetők. Ezt olvassuk a mai evangéliumban: "Ez az ember
   építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni." Vélhetően ezt a jézusi
   mondást is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták befejezni az
   építkezést, mert például elfogyott az erre szánt pénz. Az ilyen
   épületek esetében a lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen
   nincs különösebb jelentősége a dolognak.
   Lelki életünkben viszont komoly következményekkel járhat a
   befejezetlenség, a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való
   megállás. Jézus az élet teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem
   nyugodnánk bele a félkész helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki
   magunkat, hanem egész szívünkkel, életünk teljes felajánlásával
   követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne maradjunk félkész
   termékek! Ne hagyjuk abba a lelki építkezést, fejlődést! Törekedjünk a
   teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.