2018. július 14. - Szombat

   Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány
   mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha
   olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a
   családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne
   féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne,
   sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti
   mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a
   háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket
   nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a
   testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak?
   És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek
   pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal
   többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt,
   én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki
   megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a
   mennyekben van.
   Mt 10,24-33
   Elmélkedés:
   Jézus újabb tanácsokat ad apostolainak, akiket missziós útra küld, hogy
   az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Lényeges alapelvet fogalmaz
   meg számukra, amelyet minden korban szem előtt kell tartania annak, aki
   Krisztus követségében végzi az igehirdetést és a tanúságtételt. "Nem
   különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál" - mondja nekik. Ez
   az elv alázatosságra inti a küldöttet: ne gondolja, hogy nagyobb annál,
   mint aki őt küldi! Ne gondolja azt, hogy önállósíthatja magát és mást
   hirdethet, mint amit rábízott az Úr! Ne gondolja azt, hogy önmagát
   helyezheti előtérbe, hiszen neki Krisztushoz kell vezetni az embereket,
   akikhez viszi az üdvösség örömhírét. Ne vágyakozzon soha személyes
   dicsőségre vagy elismerésre, hanem mindent Isten dicsőségére tegyen. Ne
   keresse soha az emberek tetszését, hiszen neki az Úrtól kapott
   küldetésnek kell megfelelnie, s szolgálatáért egyedül Istentől remélhet
   jutalmat.
   Jézus újra megismétli bátorítását, miszerint küldöttei a nehézségek
   ellenére se féljenek hirdetni az ő tanítását. Ennek érdekében a véső
   jutalomra, az üdvösségre irányítja figyelmüket. Isten örök országába az
   juthat el, aki hűségesen teljesíti küldetését és ragaszkodik ahhoz,
   hogy mindig Krisztus nevében tanítson. Jézus az Úr, mi pedig az ő
   szolgái vagyunk, hogy az üdvösség művét folytassuk a világban.