2018. július 21. – Szombat

Evangélium

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: 
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, 
szeretett fiam, akiben kedvem telik. 
Kiárasztom rá lelkemet, 
és ítéletet hirdet a nemzeteknek. 
Nem vitatkozik, és nem kiabál; 
szavát sem hallják a tereken. 
A megroppant nádszálat nem töri el, 
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, 
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. 
Az ő nevében bíznak a nemzetek.” 
Mt 12,14-21

 
Elmélkedés

Ismét a szombati nyugalom megtartására vonatkozó törvények helyes értelmezésével kezdődik az evangéliumi történet. A farizeusok nehezményezik, hogy Jézus szombaton meggyógyította a félkezére béna embert, mivel a gyógyítás munka, tehát szombaton tilos. Cselekedetével Jézus azt igazolta, hogy a törvény nem öncélú, hanem az emberért van, azaz szabad szombaton irgalmasságot gyakorolni, gyógyítani. A farizeusok véleménye ezzel ellentétes, ők csak azt látják, hogy az új tanító nem tartja meg és tanítványaival sem tartatja meg a törvényeket. 
Az eset kapcsán Máté evangélista jelzi, hogy az ellenfelek már nem csupán ellenérzést táplálnak szívükben Jézus iránt, hanem újabb lépést tesznek, közösen megvitatják a dolgot és elhatározzák Jézus vesztét. Jézus személye, tevékenysége és tanítása nem fér bele abba a keretbe, amit ők, a törvények hivatalos magyarázói és a vallási élet irányítói elképzelnek. Jézus jól ismerte őket és tudott szándékukról, ezért jobbnak látta, ha távozik. Ezt követően újabb jelét látjuk annak, hogy a nép nem osztja a farizeusok és írástudók véleményét, hanem Jézus után mennek. Jézus pedig tovább megy, hogy teljesítse küldetését, amely az a messiási küldetés, melyről a próféták jövendöltek. Az Izajás prófétától származó jövendölést azzal a szándékkal idézi az evangélista, hogy bemutassa: a jövendölés Jézus személyében teljesedett be.