2019. június 29. – Szombat, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” 
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” 
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Az Egyház, a krisztusi közösség legbensőbb titkához vezet minket a mai ünnep, Szent Péter és Szent Pál apostolok napja. Merész gondolatnak tűnik, de nem kevesebbre vállalkozunk, minthogy megfejtsük Jézus szándékát: miért is hozta létre az Egyház közösségét? Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus, az Isten Fia, az idők teljességében azért jött a világba, hogy általa megújuljon az egész teremtett világ, és őbenne mindörökre összekapcsolódjon a Teremtő és legfőbb teremtménye, az ember. Jézus azt tanítja, hogy Isten minden ember Atyja, aki mindenkinek gondját viseli és mindenkit a mennyországba hív, üdvözíteni akar. Ez Jézus tanításának, evangéliumának lényege. Ezt hirdette a Galileai-tónál, Názáretben, Kafarnaumban és Jeruzsálemben, valamint a többi városban és faluban, ahová eljutott. 
De mi értelme lett volna tanításának, ha csupán kortársai hallják ezt az örömhírt? Mi értelme lett volna igehirdetésének, ha halálával mindez végleg befejeződött volna? Jézus azt akarta, hogy tanítása, amely minden ember számára az üdvösségre vezető igazság, a következő nemzedékekhez is eljusson, ezért alapította meg az Egyházat, s erre a közösségre bízta művének folytatását. A legkorábbi időkben az apostolok hirdették az örömhírt, köztük Szent Péter, aki a Jézus által választott tizenkét apostol között az Úr rendelése szerint az első volt, és Szent Pál, aki kezdetben üldözte az új hit követőit, de a damaszkuszi úton fordulatot hozott életébe a Krisztussal való találkozás, s ettől kezdve az evangélium hirdetését tartotta legfőbb életcéljának. 
Jézus minden keresztény embert, engem is arra hív, hogy apostola, küldöttje legyek, s az Egyházon belül nekem is megmutatja azt a feladatot, amivel az üdvösség művét szolgálhatom.