2019. július 13. – Szombat

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. 
Mt 10,24-33

Elmélkedés

Továbbra is a Krisztustól kapott küldetés és a tanúságtétel adja az evangélium témáját. Érdemes tisztázni a szerepeket! Jézus a Mester és mi vagyunk az ő tanítványai. Ezt a szereposztást lehetetlen felcserélni. Aki Krisztustól megbízást kap, az soha nem érezheti magát nagyobbnak, különbnek, mint Jézus. Az ő munkatársai vagyunk az igehirdetésben és az irgalmasság gyakorlásában. Szolgálatunk során soha nem kereshetjük az elismerést vagy a magunk dicsőségét, hanem mindent az Úr dicsőségére kell tennünk. 
Szolgálatunkat félelem nélkül kell végeznünk, és nem ijedhetünk meg a támadásoktól. Az Úr nem hagy el minket, hanem Szentlelke által megerősít. Ha életünket felajánljuk az evangélium terjesztésére, akkor Jézus fog minket megvigasztalni a szenvedések, a támadások idején, amelyeket próbatételnek kell tekintenünk. A történelem folyamán soha nem volt olyan időszak, amikor egyszerű lett volna az Isten országának hirdetése és ne kellett volna szembenézni az ellenségeskedéssel. Az Úr velünk van! Ne lankadjon szívünkben a lelkesedés! Ne fogyjon el a buzgóságunk! Ne veszítsük el bátorságunkat! Az Úr velünk van és számíthatunk gondviselésére. Mert ha Istennek még a kicsiny verebekre és legkisebb teremtményeire is gondja van, akkor miért ne figyelne ránk, akik az ő gyermekei vagyunk? 
Keresztény tanúságtételünket az Úr gondoskodása és szeretete kíséri.