2019. július 27. – Szombat

Evangélium

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment. 
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” 
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” 
Mt 13,24-30

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázatában Jézus már említést tett a gonosznak arról a szándékáról, hogy kitépje az emberek szívéből az örök élet tanítását és megakadályozza üdvösségre jutásukat. Ezt a gondolatot mutatja be, fejti ki még részletesebben a mai evangéliumban a búzáról és a konkolyról szóló példázat. Érdemes odafigyelnünk arra a jelképre, hogy a szolgák fényes nappal, világosban végzik munkájukat. Ezzel szemben az ellenség éjszaka, a sötétben tevékenykedik, amikor „az emberek aludtak.” A gazda észreveszi a gonosz tevékenységét. Észreveszi, hogy a földbe, ahová ő jó magot, tiszta búzamagot vetett, a gonosz elhintette a gyomnövény, a konkoly magjait. Szolgái szintén észreveszik a problémát és azonnal előállnak egy számukra jónak tűnő javaslattal: rögtön nekiállnak és kigyomlálják a gazt a vetésből. A gazda azonban az első pillanattól fogva ellenzi ezt a megoldást, ami számunkra kissé ésszerűtlennek tűnik és kérdéseket vet fel. Miért tűri Isten a világban a gonosz jelenlétét? Miért engedi, hogy a gonosz rosszra kísértse az embert? Miért nem oldja meg a lehető leghamarabb a problémát? 
Ezek a kérdések mind oda vezetnek, hogy a mi emberi gondolkodásunk bizony nem ért meg mindent Isten szeretetének és üdvözítő szándékának titkából. Nem értjük meg azt sem, hogy miért ennyire türelmes Isten, hiszen mi a gyors megoldásokat részesítjük előnyben. Lényeges üzenet az is, hogy annak értékelése, hogy ki a jó és ki a rossz, nem a szolgák feladata, nem a mi feladatunk, hanem Istené.