2020. február 8. – Szombat

Evangélium

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés

A tanítványok immár maguk mögött tudhatják első önálló munkájukat. Mesterüktől, Jézustól megbízást és hatalmat kaptak, s munkájuk után most visszatérnek hozzá. Elmondják tapasztalataikat, de ezt csak Jézus tudja meg, Márk evangélista nem jegyzi le az utókor számára. Azt viszont megtudjuk a történetből, amit amúgy is sejtettünk, hogy elfáradtak. Ezért javasolja nekik Jézus, hogy vonuljanak félre és pihenjenek, de a nagy terv meghiúsul, mert a tömeg megsejti, hogy hová indulnak a bárkával. Jézus megszánja a népet és tanítani kezdi az embereket, s ettől kezdve már nem is fontos, hogy mi lett a pihenni vágyó tanítványokkal.
Mi lehet a mondanivalója annak, hogy Márk kissé méltatlanul bánik a tanítványokkal? A történetben mindenkinek a figyelme Jézusra irányul és az eseményeknek ő a mozgatója. Nem a küldöttek számítanak, hanem aki küldi, megbízza őket. Emberi képességeik szintén nem lényegesek, hiszen azt messze felülmúlja az a hatalom, az az erő, amit Jézustól kapnak. Nem szükséges részletezni, hogy mit tettek, hiszen másnak úgysincs gyümölcse, mint annak, amit Jézus nevében cselekedtek.
Tudom-e úgy végezni szolgálatomat, tudok-e úgy tanúságot tenni Jézusról, hogy nem önmagamra, hanem az Úrra irányul mindenki figyelme?