2020. február 15. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10

Elmélkedés

Jézus egyetlen csodát sem tett a maga dicsőségére. Csodáival a mennyei Atya dicsőségét és az emberek javát szolgálta. Mindig készen állt arra, hogy jót tegyen az emberekkel, közvetítse az Atya jóságát az emberek felé. Az Úr csodája, amit a mai evangéliumban olvasunk, egyrészt visszafelé mutat az időben, másrészt előre.
Jézus cselekedete, a kenyerek megszaporítása, a jelenlévők eszébe juttatja azt a régmúlt időkben történt csodát, amikor az Egyiptomból való kivonulást követően Isten a pusztában manna-kenyérrel táplálta a választott népet. Az emberek jól ismerték azokat a prófétai jövendöléseket is, amelyek azt hirdették, hogy az eljövendő Messiás megismétli majd a manna-csodát. Ebben az értelemben Jézus jelet mutat a népnek, olyan jelet, amely azt igazolja számukra, hogy ő a Messiás, a Megváltó.
Másrészt ez a csoda előrevetíti az utolsó vacsora eseményét, amikor a kenyérben saját testét adja Jézus a jelenlévő apostoloknak. Továbbá előre jelzi az utolsó vacsora csodájának megismétlődését, jelenvalóvá tételét, azaz a mi szentmisénket, amelyben minden alkalommal Jézus ad nekünk táplálékot, mégpedig önmagát adja az átváltoztatott kenyérben. Minden szentmisében csoda történik, Jézus csodájának lehetünk szemlélői. Minden szentmisében csoda történik, a szentáldozásban az Úr költözik a szívünkbe.