2016. november 19. – Szombat, Árpád-házi Szent Erzsébet

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Lk 6,27-38

Elmélkedés:

A magyar szentek és boldogok népes táborából a mai napon ünnepelt Szent Erzsébet az egyetlen, akit világszerte ismernek és mindenütt az irgalmas szeretet hősének tekintenek. Személyében az Egyház olyan példaképet állít minden keresztény elé, aki valóban megértette a szeretet parancsát és azzal a tudattal segítette a rászorulókat, hogy bennük Krisztusnak nyújt segítséget. Az általa megkezdett munkát és szolgálatot minden korban folytatnunk kell, mégpedig ugyanazzal a lelkülettel, ami Szent Erzsébetben is élt. Az Isten felé irányuló szeretet nélkül minden jócselekedet, amit embertársunknak teszünk legfeljebb emberiességből fakadó jótett. Krisztus viszont azt kéri tőlünk, hogy minden rászorulóban őt ismerjük fel, a szenvedőkben az ő szenvedő arcát lássuk, az éhezőkben és a szomjazókban őt tápláljuk, az idegenekben őt fogadjuk be. Az alázat nélkül végzett jócselekedetek legfeljebb önmagunk magasztalásának minősíthető, de nem Isten dicsőségét szolgálja. Az irgalmasság gyakorlása ma is, mint minden korban kihívás és hősiességet kíván. Saját
szükségeinkre való hivatkozással nem mondhatunk le arról, hogy másokat segítsünk. Vegyük észre mások még nagyobb szegénységét és nyomorúságát! Fedezzük fel, hogy van mit adnunk abból, amit mi is kaptunk! Legyünk irgalmasok embertársainkhoz, miként Isten is irgalommal fordul hozzánk!