2020. április 4. – Szombat

Evangélium

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés

A Jézussal szembenállók számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Az a tény, hogy Lázár, aki négy napig a sírban volt, most élő bizonyítékként jár az emberek között, végső döntésre indítja őket. Elhatározzák, hogy a Jézus-ügyet végleg lezárják, ezért összehívják a főtanácsot. Az ő szempontjukból érthető a szándékuk. Itt van Jézus, aki immár három éve járja az országot és tanítja az embereket. Tanítása azonban nem egyezik meg a hivatalos tanítással és törvénymagyarázattal, hanem nyíltan kritizálja azt. Ők nem a vallásosság megújításának szándékát látják Jézus szavai mögött, hanem saját tekintélyük megkérdőjelezését vallási kérdésekben. Korábban sokszor próbáltak vitába szállni vele, igyekeztek jobb belátásra bírni, tanítását az általuk is elfogadható keretek közé visszatéríteni, de próbálkozásaiknak nem volt eredménye. Miért is lehetett volna, amikor éppen hamis vallásosságuk volt a probléma Jézus szemében.
A mai evangéliumi rész beszámol a főtanács üléséről, az ott elhangzottakról. Sejtik, hogy vallási kérdésben úgysem találnának Jézus ellen bizonyítékot, ezért politikai szintre akarják emelni a kérdést azzal, hogy Jézust lázadónak, a római fennhatóság ellen lázítónak tartják. Megjegyezzük, hogy az Úr kihallgatásakor mégsem ez lesz a vád, hanem hogy istenné teszi magát. János evangélista olyan kijelentést ad a főpap szájába, amely megvilágítja Jézus halálának értelmét. Ezek szerint Jézus az egész népért hal meg, s ehhez hozzá tehetjük: és az egész emberiségért, minden emberért.