2020. augusztus 1. – Szombat

Evangélium

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
Mt 14,1-12

Elmélkedés

Szent Máté evangélista részletesen elbeszéli Jézus előfutárának, Keresztelő Szent Jánosnak a sorsát. Jánosnak az volt a bűne, hogy szóvá tette Heródes törvénytelen kapcsolatát Heródiással. Az evangélista megelégszik azzal, hogy egyetlen mondatban foglalja össze Keresztelő János figyelmeztetését: „Nem szabad őt feleségül venned!” A valóságban persze többet is mondhatott János, de talán nem is ez a lényeg, hanem, hogy miért, milyen lelkülettel tette.
Biztos, hogy János felkészült a Heródessel való találkozásra. Talán azt is sejtette, hogy az uralkodó és felesége nem fogják jó szívvel hallgatni őt. Talán érezte, hogy ez lesz az ő utolsó nagy fellépése. Annak tudatában állt a fejedelem elé, hogy az meg fog rá haragudni. El fogja őt utasítani. Felkészült rá, hogy azt fogják válaszolni, hogy nincs joga ilyeneket mondani, nincs joga bírálni az uralkodót, nincs joga elítélni a cselekedetét. János tudta, hogy amit tenni szándékozik, az veszélyes, mégsem hallgatott, hanem bátran kimondta az igazságot. Nem félt sem Heródestől, sem feleségétől.
Mi talán sokszor úgy gondoljuk, hogy senki nem figyelmeztethet bennünket a bűnünkre. S aki ilyet tesz, arra megharagszunk és megszakítjuk vele a kapcsolatot, hogy többé ne mondjon nekünk ilyeneket. És mi van akkor, ha Isten küldte őt hozzánk?