2020. szeptember 5. – Szombat

Evangélium

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”
Lk 6,1-5

Elmélkedés

Mit jelent a szombat megtartása? Miért fontos ez a heti pihenőnap? Mi Isten szándéka azzal, hogy ezen a napon tilos munkát végezni? Ezek a kérdések a zsidó vallásgyakorlatra vonatkoznak, de ugyanúgy érvényesek a keresztények számára a vasárnap tekintetében. A vasárnap az Úr napja, a feltámadás napja, amely napon nem végzünk sem fizikai, sem szellemi munkát, hanem ezt a napot az istentiszteleten, a szentmisén való részvételnek és a családi, baráti kapcsolatok ápolásának szenteljük. Jézus korában a szombat elkülönített, védett nap volt. A zsidó gondolkodás szerint miután Isten megteremtette az egész világot és az embert, a hetedik napon megpihent munkája végeztével. A teremtő Isten munkáját és pihenését utánozva az ember hat napon át dolgozik, munkájával mintegy folytatja, amit a Teremtő megkezdett, majd pedig egy napot pihen, tartózkodik a munkavégzéstől.
A mai evangéliumban a farizeusok elítélik, helytelennek tartják Jézus tanítványainak cselekedetét, akik éppen egy búzamező mellett elhaladva letépnek néhány kalászt és annak magjait megeszik. A farizeusok szerint ez már munkának minősül, tehát szombaton nem volna szabad ilyet tenni. Vélekedésükben erős túlzást érzünk. Máskor meg azon méltatlankodnak, hogy Jézus szombaton gyógyít. Ebben is érezzük a túlzást.
Az Emberfia ura a szombatnak is – mondja Jézus. Azt akarja ezzel kifejezni, hogy a farizeusok eltorzítják a törvényeket, ő viszont Isten akaratának megfelelőn értelmezi azokat.