2021. április 3. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Evangélium

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Mk 16,1-7

Elmélkedés

A nehéz szikla
A nagyböjti időszak lezárult, most húsvét éjszakáján elkezdődik a feltámadás ünneplése. Véget ért nagyböjti utunk, bizonyos szempontból itt az aratás ideje, amikor világosan meg tudjuk különböztetni a tanítás tiszta búzáját a gaztól, a tévedések konkolyától. Itt az ideje újra átélnünk, hogy az élet erősebb a halálnál. Itt az ideje tudatosítanunk, hogy Jézus, aki mindhalálig szeret minket és hűséges hozzánk, megbíz minket, hogy tanúi és feltámadásának hirdetői legyünk.
Az éjszaka, a halál sötétsége nagypénteken délután három órakor kezdődött. Elkeseredettség, csalódottság, szomorúság nehezedett az apostolok, a tanítványok, a Jézust útjain elkísérő asszonyok szívére, és nehéz szikla nehezedett Jézus sírja elé. Talán azt is gondolhatnánk, hogy a szikla mögött minden megváltoztathatatlan. A szomorúság és a csalódás nem múlik el, a halál birodalmában nem történhet semmi szokatlan. A szikla nem fog megmozdulni magától, s túl nehéz ahhoz, hogy emberek kimozdítsák helyéről. A Jézushoz tartozók szívében csak emlékek maradnak az elmúlt évekből, de ezek majd idővel megkopnak, elhalványulnak. Mindaz, ami évek alatt az Úr körül felépült, egyetlen nap alatt összeomlott. A vágyak és a szép elképzelések helyébe a félelem, a reménytelenség lépett. Az éjszaka már csak ilyen, túl messze még a hajnal. Ilyen a tanítványok és az asszonyok éjszakája Jézus halála után.
A keresztény ember életében is előfordul az éjszaka. Egy csalódás vagy egy haláleset után sokan azt gondolják, hogy soha nem fog többé felkelni a nap. Gondolataink az elvesztett személy körül forognak, a múltban járnak, de nem akarunk felnézni, nem hiszünk a jövőben, pedig ha feltekintenénk, rögtön észrevennénk, hogy valaki már elmozdította a sziklát. Mindaddig, amíg a problémáinkra, aggodalmainkra, félelmeinkre és gyötrelmeinkre összpontosítunk, és nem nézünk fel, nem látjuk, hogy ezek már nem is léteznek. Az asszonyok azért indultak Jézus sírjához, hogy az ünnep elmúltával elvégezzék a holttest bebalzsamozását, amire a temetéskor már nem volt idő. A halott Krisztushoz indulnak, neki akarják kifejezni utoljára a szeretet, az irgalmasság jelét, de már nem találhatják a halottat, hanem az élő, a feltámadt Úrral találkoznak. Ez a hajnal, a feltámadás hajnala mindent megváltoztatott. Emberként félünk a haláltól. És Jézus nem egyszerűen csak a haláltól való félelmünket akarja megszüntetni, hanem a halál hatalmát veszi le rólunk. Azt ígéri, hogy van számunkra feltámadás, van számunkra örök élet. És ez a húsvéti örömhír számunkra. Krisztus feltámadásában benne van a mi feltámadásunk ígérete is.
Ahhoz, hogy megértsük a húsvéti esemény titkát, ott kell lennünk a Golgotán a kereszt alatt és látnunk kell Jézus üres sírját is. Nagypénteken a szent kereszt előtti hódolatra hívott bennünket az Egyház, a mai húsvéti vigília-ünneplésen pedig arra buzdít, hogy induljunk Jézus sírjához. Az evangélium szerint ugyanezt tették az asszonyok is, akik hajnalban a sírhoz mentek, de nem találták Jézus testét. Egy fehér ruhás angyal közli velük az örömhírt, hogy Jézus feltámadt, nincs itt! Majd arra bátorítja őket, hogy menjenek és vigyék el a feltámadás hírét a tanítványoknak. Így lesznek a jámbor asszonyok a feltámadás első tanúi és hirdetői. A sírtól már nem leszegett fejjel, hanem emelt tekintettel távoznak.
Legyünk mi is a feltámadás hirdetői! Hirdessük, hogy Jézus sírja üres, és tegyünk tanúságot arról, hogy találkoztunk a Feltámadottal! Hirdessük, hogy Krisztus meghalt, de az Atya feltámasztotta őt a halálból. A halál felett győzött az élet és a feltámadás.Ámen.