2021. április 17. – Szombat

Evangélium

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés

A kenyerek megszaporításakor Jézus egy nagyobb tömeg előtt mutatta meg isteni hatalmát, hiszen több ezren ehettek az öt kenyérből és a két halból. A vízen járás alkalmával, amiről a mai evangéliumban olvasunk, viszont csak tanítványai láthatták annak újabb jelét, hogy Mesterük felette áll a természet erőinek és olyan dologra képes, amire más ember nem, azaz isteni képességekkel rendelkezik. Maguk a tanítványok is megijednek, amikor látják ezt az újabb rendkívüli jelet, ezért kijelenthető, hogy a látvány hatására bizonyára pánik tört volna ki a nép körében, ha sokan látták volna az esetet. Félelmüket látva Jézus így nyugtatja meg tanítványait: „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,20). Az Úr csodái, legyen az gyógyítás, ördögűzés vagy egy természeti csoda, minden esetben azt igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Nem kell megijednünk az ő isteni hatalmától és nincs okunk félelemre, amikor közeledik hozzánk. Ha engedjük, hogy hozzánk jöjjön, velünk és bennünk éljen, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba halad életünk hajója és ott fogunk partot érni, ahol Isten szeretné.
A „Ne féljetek!” köszöntés az Úr feltámadását követően többször is elhangzik. Maga a feltámadás is és a feltámadt Krisztus jelenései is olyan csodák, amelyek részben félelmet ébresztenek, másrészt Jézus istenségéről tanúskodnak. Hiszek-e Jézus istenségében? Hiszek-e az ő feltámadásában?