2021. április 24. – Szombat

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés

A tegnapi napon a zsidó vezetők reakciójáról olvastunk az evangéliumban, akik nem értették, hogy miként adja Jézus az ő testét az embereknek. De nem csak ők kételkedtek, hanem még Jézus tanítványai között is voltak egyesek, akik elfogadhatatlannak tartották az Úr kijelentéseit, s ezért inkább megszakították a vele való tanítványi kapcsolatot, miként erről a mai rész beszámol. Itt tehát nem ellenfelekről van szó, hanem olyan tanítványokról, akik azt gondolják, hogy Mesterük túl messzire ment. Eltántorodásuk figyelmeztetés számunkra: Ne legyünk elbizakodottak! A Szentlélek megvilágosító kegyelme nélkül senki, mi sem érthetjük meg Jézus szavait!
A távozók kételkedése ismét csak az Egyiptomból való kivonulásra emlékeztet minket, amelyre már többször utaltunk az elmúlt napok elmélkedéseiben. A kivonulás után a pusztában a nép megtapasztalta az éhséget és a szomjúságot. Egyesek azt mondták, hogy jobb sorsuk volt Egyiptomban a húsos fazekak mellett, s amikor jóllakásig ehettek kenyeret (vö. Kiv 16,3). Kételkedtek Isten jelenlétében és azt gondolták, hogy Isten megfeledkezett választott népéről. A kivonuláskor a testi éhség és szomjúság ébresztett egyesekben hitetlenséget, most pedig Jézus kijelentései az ő testéről, mint az örök élet kenyeréről.
A Jézust elhagyók hitetlenségének ellenpontjaként hangzik el a jelenet végén Péter apostol hitvallása: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Az Úr ezt kérdezi ma tőlem: „Te is el akarsz menni?” Milyen választ adok?