2022. január 1. – Szombat, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Evangélium

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Mária elgondolkodik
Az újév első napja, Szűz Mária istenanyaságának ünnepe visszavezet minket a betlehemi istállóba. Az evangéliumban a pásztorokra figyelő édesanyáról hallottunk, aki szívébe véste mindazt, amit ezek az egyszerű emberek mondtak neki. Vélhetően nagy mozgás, nyüzsgés lehetett abban az istállóban azon az éjszakán. A pásztorok mind igyekeztek egészen közel kerülni a jászolhoz, közelről akarták látni az újszülöttet, akiről az angyalok azt állították, hogy a világ Megváltója. Az istálló állatainak is szokatlan lehetett ez a nagy mozgolódás éjnek idején. József a fáradtságtól már biztosan elaludt, Mária pedig csendben ült a jászol mellett a nagy mozgolódás közepén. Körülötte mindenki izgatott, mert hát nem mindennapi dolog, hogy egy pásztorember újszülöttet láthat. Mária mégis végtelenül nyugodt, pedig számára is újdonság, hogy anya lett, gyermeket hozott a világra. Az ő lelkében nincs nyüzsgés, sem túlzott büszkeség a gyermek miatt. Szíve megnyugodott, lelkében őrzi a titkot, amit az angyali üdvözletkor megtudott: ez a gyermek az Isten Fia. A pásztorok azt gondolhatták, hogy ha majd megnő ez a gyermek, akkor megmutatja, hogy ő a Messiás, felnőttként majd az ország uralkodója lesz és megszabadítja a népet az idegen elnyomástól. Egyedül Mária tudta, hogy a jászolban fekvő gyermek az Isten Fia.
Csodálatos ez a kép, amit Szent Lukács evangélista itt elénk tár. Mária, a betlehemi gyermek anyja nem tesz semmit és nem mond semmit. Csak gondolkodik. Újra felidézi magában, amit korábban megtudott Isten hírnökétől, Gábor angyaltól Názáretben, és eltűnődik azon, amit most megismer a pásztorok elbeszéléséből. Szívében megőrizte az angyal szavait és megjegyzi a pásztorok szavait is. Mária csendben ül és gondolkodik. Fejében biztosan nem logikus következtetések vagy teológiai magyarázatok jártak. Aligha gondolt arra, hogy ha ez a gyermek a jászolban az Isten Fia, akkor logikusan gondolkodva ebből az következik, hogy akkor ő Isten Anyja. Ezt a hittitkot, hitigazságot ünnepeljük a mai napon, de a Szűzanya fejében nem ilyen gondolatok járhattak ezen az estén. Ő talán csak az anyaság titkán gondolkodott.
Az anyaság az élet szolgálata abban az értelemben, hogy az anyai test egy új testnek ad életet. Emellett az anyaság az élet lelki szolgálata is, hiszen az anya és szülötte között feltétlenül kialakul a szeretet, a ragaszkodás, a törődés, a gondoskodás és a bizalom lelki kapcsolata, még akkor is, ha ezek a kapcsolatok az emberi bűn és gyengeség miatt olykor gyengének és törékenynek bizonyulnak.
Szűz Mária istenanyaságával kapcsolatban is elmondhatjuk mindezt, hiszen egyrészt valódi testi kapcsolat jött létre közte és Jézus között azáltal, hogy méhében megfoganta és kilenc hónapon át méhében hordozta, majd világra szülte egyszülött fiát, másrészt a lelki kapcsolat is fennállt közöttük. Ezt a lelki kapcsolatot az evangéliumokban szépen nyomon követhetjük attól a pillanattól kezdve, hogy a betlehemi istállóban először vette Mária gondoskodó karjaiba gyermekét, egészen addig, amíg ott állt Jézus keresztje alatt, majd a fájdalmas Anya ölébe fektették Jézus testét a keresztről való levétel után. Mária számára az anyaság a jászoltól a keresztig, Jézus születésétől haláláig tart. Élete példa számunkra, hogy egyedül Jézus mellett találhatjuk meg boldogságunkat.